Minden szakember mögött egy inspiráló történet áll. Ezúttal Dr Karkus Fanni mesél arról, hogyan jutott el az ügyvédi pálya küszöbéig, milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt öt évben, és hogyan készül élete következő nagy fejezetére – egyszerre leendő ügyvédként és édesanyaként.
- Mikor döntötted el, hogy ügyvéd szeretnél lenni?
Már egészen fiatal koromban eldöntöttem, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Ahogy kinőttem abból a korszakból, amikor minden kislány balerina vagy állatorvos akar lenni, nálam valahogy természetessé vált, hogy ezt a hivatást képzelem el magamnak. Nem tudom pontosan megmagyarázni, honnan jött ez az érzés, de amióta csak tudatosan gondolkodtam a jövőmről, mindig ez volt a célom.
- Emlékszel arra a pillanatra, amikor biztos lettél benne, hogy ezt a hivatást választod?
Igen. Bár már korábban is biztos voltam benne, egy ötödik osztályos emlék különösen meghatározó számomra. Egy osztályon belüli vita során kiálltam az osztálytársaim mellett, mert igazságtalannak éreztem a helyzetet. Az akkori osztályfőnököm erre azt mondta, hogy nagyon jó ügyvéd lenne belőlem. Ő akkor még nem tudta, hogy valójában ez már akkor is a legnagyobb álmom volt, én viszont a mai napig emlékszem erre a mondatára. Lehet, hogy számára csak egy félmondat volt, nekem viszont óriási megerősítést adott.
- Már öt éve dolgozol az irodában. Hogyan emlékszel vissza az első napodra?
A történetünk valójában jóval korábban kezdődött. Mielőtt joghallgató lettem volna, rendszeresen vigyáztam Anikó gyermekeire, így ismertük meg egymást. Amikor megtudta, hogy felvettek az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára, felajánlotta, hogy ha eljön az ideje, szívesen fogad gyakornokként az irodájában. Ez számomra óriási lehetőség és hatalmas megtiszteltetés volt.
A családomban nem volt gyakorló jogász, így nem volt olyan közeli segítségem, aki ezen a pályán el tudott volna indítani. Anikó bizalma ezért rengeteget jelentett nekem.
Amikor végül elkezdtem az irodában dolgozni, az ismeretség miatt természetesen könnyebb volt beilleszkedni, ugyanakkor nagyon szerettem volna bebizonyítani, hogy ugyanazzal a bizalommal támaszkodhat rám a szakmai feladatokban is, mint korábban a gyermekei kapcsán. Kezdettől fogva igyekeztem minden rám bízott feladatot a lehető legnagyobb odafigyeléssel elvégezni, legyen szó kisebb adminisztratív munkáról vagy komolyabb szakmai feladatról.
- Milyen ügyek állnak hozzád a legközelebb, és miért?
Sokáig a büntetőjog állt hozzám a legközelebb. Az egyetemen ezt a területet tanultam a legnagyobb érdeklődéssel, és talán ez volt az a jogág, amelyet a legkönnyebben megértettem.
Anikó azonban már akkor is sokszor mondta nekem, hogy a büntetőjog és különösen a védőügyvédi hivatás nem feltétlenül a legkiszámíthatóbb életforma, főleg nőként és családalapítás előtt. Akkor még ezt nehezen tudtam elképzelni, de ma, leendő édesanyaként teljesen más szemmel látom ezt.
Az elmúlt években megszerettette velem az ingatlanjogot és az ingatlanügyletek világát. Ma már kifejezetten ezt érzem a saját utamnak, és jelenleg el sem tudom képzelni, hogy a jövőben ne ezen a területen dolgozzak.
- Mi volt eddig a legnagyobb szakmai kihívásod?
Őszintén? Az egyetem elvégzése. Persze a munka során is nap mint nap találkozik az ember új kihívásokkal, de a jogi egyetem számomra valóban egy hosszú és kitartást igénylő időszak volt. Rengeteget tanultam belőle, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy előttem áll a szakvizsga, ami ennél még nagyobb falatnak ígérkezik...
- Milyen volt együtt dolgozni az ügyvédnővel az elmúlt öt évben?
Az elmúlt öt évben szerintem rengeteget fejlődtem szakmailag és emberileg egyaránt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig volt lehetőségem kérdezni, tanulni, és fokozatosan egyre nagyobb önállóságot kapni. A bizalma végig hatalmas motivációt jelentett számomra.
- Mit tanultál a legtöbbet az ügyvédnő mellett?
Talán azt, hogy egy jó ügyvédnek nemcsak a jogszabályokat kell ismernie, amire az egyetemen leginkább összpontosítanak. Legalább ilyen fontos az emberekkel való kommunikáció, a már-már végtelen türelem, az empátia és az, hogy minden ügyfél azt érezze, valóban odafigyelnek rá. Emellett megtanultam azt is, hogy a precizitás és az alaposság ezen a pályán nem extra, hanem alapkövetelmény.
- Novemberben édesanya leszel. Hogyan éled meg ezt az időszakot?
Életem egyik legizgalmasabb és legmeghatározóbb időszaka ez. Mindig is igyekeztem tudatosan építeni az életemet, ugyanakkor hiszek abban is, hogy a sorsnak és a szerencsének is nagy szerepe van abban, hogy az ember merre halad.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a jogi egyetemet öt év alatt sikerült elvégeznem, hogy nagyon fiatalon megtaláltam a páromat, akivel később össze is házasodtunk, és most úgy alakult az életünk, hogy éppen a hároméves ügyvédjelölti időszakom végén érkezik az első kisbabánk. Néha magam is mosolygok rajta, milyen szépen egymásra épültek ezek az életszakaszok.
Természetesen izgatottan várom az anyaságot. Tudom, hogy egy teljesen új fejezet kezdődik az életünkben, és szeretném ezt az időszakot valóban megélni, minden pillanatát kiélvezni.
Hogyan látod a karrier és a családi élet egyensúlyát?
Én hiszek abban, hogy a család és a hivatás nem egymás riválisai. Természetesen lesznek időszakok, amikor az egyik nagyobb figyelmet igényel, mint a másik, de hosszú távon szerintem igenis összeegyeztethetők. A terveim szerint a kisbabánkkal töltött, számomra nagyon fontos időszak után elkezdem a felkészülést a szakvizsgákra, majd azok sikeres teljesítését követően ügyvédként szeretnék visszatérni a szakmába.
Az ügyvédi hivatást kifejezetten családbarátnak tartom, különösen akkor, ha az ember már önálló ügyvédként maga alakíthatja a munkarendjét. Nagy értéknek tartom, hogy egy ügyvéd saját maga szervezheti a konzultációit, megbeszéléseit és szerződéskötéseit úgy, hogy mellette a családjára is jusson elegendő idő. Számomra például fontos jövőkép, hogy egyszer természetes legyen, ha délután én viszem el a gyermekemet a különórájára, majd utána akár amíg ő ott van, én konzultálok egy ügyféllel.
Persze mindehhez elengedhetetlen egy támogató társ is. Ebben is nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a férjem mindenben mellettem áll, és biztos vagyok benne, hogy közösen megtaláljuk majd azt az egyensúlyt, amelyben a családunk és a hivatásom is kiteljesedhet.
- Hol látod magad öt év múlva?
Remélem, hogy öt év múlva már sikeres szakvizsgával a hátam mögött ügyvédként dolgozhatok tovább, azon a területen, amelyet az elmúlt években igazán megszerettem: az ingatlanjogban.
Ha a magánéletről is álmodhatok egy kicsit, akkor bízom benne, hogy addigra már akár kétgyermekes édesanyaként élhetem a mindennapjaimat. Szeretném úgy építeni a szakmai pályafutásomat, hogy közben a családomnak is ugyanúgy biztos támasza lehessek. Számomra a siker nemcsak azt jelenti, hogy jó ügyvéd legyek, hanem azt is, hogy este jó érzéssel menjek haza a családomhoz, és mindkét szerepben a lehető legtöbbet adhassam magamból.
- Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most készülnek erre a pályára?
Azt tanácsolnám, hogy ne csak a diplomát tűzzék ki célul, hanem próbáljanak tudatosan építkezni már az egyetemi évek alatt is. Keressenek olyan helyet, ahol valóban tanulhatnak, kérdezhetnek és fejlődhetnek, mert szerintem a jogi pálya egyik legnagyobb értéke a gyakorlati tapasztalat és egy jó főnök.
Emellett azt is mondanám nekik, hogy ne féljenek attól, ha közben a magánéletük is fontos szerepet kap. Sokan úgy gondolják, hogy a karrier és a család kizárják egymást, én viszont hiszek abban, hogy megfelelő kitartással, tudatossággal és egy támogató háttérrel a kettő együtt is megvalósítható. Én legalábbis erre törekszem minden nap.